De nem is ez a lényeg, csak a hely beazonosítását segíti. Húgommal a Megasztár ház éttermében (ez most a Normafa Grill Étterem) jártunk, hogy egy hónapok óta őrizgetett és lassan lejáró bónuszt beváltsunk. Csak egy kellemes csajos estét akartunk, senki nem gondolta volna, hogy étterem „kritika” lesz belőle.
A történethez tudni kell, hogy asztalfoglaláskor ügyesen felhívtam magunkra a figyelmet, miszerint mi leszünk a bónuszosok.
Az érkezésig és az első kérdésig (Mit hozhatok inni?) nem is volt semmi baj, indításként megkaptuk a limonádénkat. Majd vártuk a folytatást. Vártunk, vártunk, majd még mindig vártunk. (Közben megasztárok jöttek-mentek körülöttünk.) Nagyobb türelemmel vártunk, majd még nagyobbal, majd kisebbel és még kisebbel. Háromnegyed óra elteltével megelégeltem a dolgot, hogy senki felénk sem néz, és felállni készültem. Gondoltam, itt így bánnak a bónuszosokkal. Levontam a következtetést, máskor nem mondom előre.
De húgom inkább a másik utat választotta és odahívott egy pincért és megkérdezte, minek köszönhető, hogy – eddigi pozitív tapasztalatunk ellenére (már többször jártunk itt) - háromnegyed órája senki hozzánk sem szól. Talán a bónusznak köszönhető ez a megkülönböztetés? Láttunk már ilyet.
Kiderült, hogy kommunikációs probléma miatt az asztalunk egyik pincérhez sem tartozott és mindenki csak jött-ment körülöttünk azzal a tudattal, hogy a másik pincérhez tartozunk.
Innentől úgy folytatódott egy történet, ahogy normál esetben az események menni szoktak.
Innentől úgy folytatódott egy történet, ahogy normál esetben az események menni szoktak.
Az étterem vezetősége előtt emelem kalapom. Ahogy ezt az elvesztett játszmát vissza tudták hozni és 180 fokot fordítva rajta elégedetlen és dühös vendégből elégedettet varázsoltak, ez igen. Az arany középutat megtartva korrigáltak, nem estek át a ló túlsó oldalára.
Nagyon jól éreztük magunkat. Jót (és az étteremnek köszönhetően sokat J) beszélgettünk, finomakat ettünk. Jártunk már itt, fogunk is és ajánljuk mindenkinek. Végül is mi most sem csalódtunk. J
