Vacsora Alfredoval

Férfi? Igen. Olasz? Igen. Jártas a gasztronómiában? Igen. Ő Alfredo di Lello. De hiába is keresnénk az ismerőseim között, mert ő egy tésztaétel nevében él már csak. Az olasz vendéglős az 1900-as évek elején találta ki és szolgálta fel vendégeinek a vajas-tejszínes-parmezános tésztát.
Hagyományosan fettuccine (hosszúmetélt) tésztát borít az Alfredo mártás, de más tésztával is kipróbálható. Én spagettivel kevertem össze egy gyors vacsorához.

Hozzávalók (4-6 adaghoz):
50 dkg tészta
15 dkg frissen reszelt parmezán sajt
3,2 dl tejszín
9 dkg vaj
3 evőkanál felaprított, friss petrezselyem
só, bors

A tésztát nagy fazék forrásban lévő, sós vízben megfőztem. Leszűrtem, majd egy nagy tálba raktam. (Ha még ekkorra nem készül el a mártás, érdemes fedővel lefedni, hogy melegen tartsuk).
Amíg a tészta főtt, kis lángon megolvasztottam a vajat, beletettem a parmezánt és a tejszínt, majd állandóan kevergetve felforraltam. Ezután takarékra vettem és állandó keverés mellett addig főztem, amíg a mártás kissé besűrűsödött. Ekkor adtam hozzá a petrezselymet. Sóztam, borsoztam és jól összekevertem.
A forró mártást a meleg tésztára öntöttem és jól összekevertem. Friss petrezselyemmel megszórva azonnal tálaltam.

A recept forrása: Nélkülözhetetlen tészta könyv, Vince kiadó
Az alsó kép forrása: www.picasaweb.google.com

BÚÉK!

Az év utolsó napja engem egy kis visszatekintésre késztet mindig.
Ebben az évben indult útjára az Ízkaraván és nagy utat tett meg. Sok gasztrobloggert ismerhettem meg (egyelőre csak virtuálisan) és remélem engem is sokan megkedveltek.
Mindig nagyon örülök a visszajelzéseknek és annak, ha a recepteket mások is kipróbálják és azok elnyerik tetszésüket.
Jövő évben tervekkel megrakodva folytatja útját az Ízkaraván. Remélem minél többen csatlakoznak hozzám. A karaván 2009-ben több "megállót" tervez az ez évinél. Így remélem a több bejegyzésnek és receptnek nem csak én, hanem olvasóim is örülni fognak.

Mindenkinek Nagyon Boldog (és gasztronómiában gazdag) Új Évet Kívánok!

A kép forrása: www.kepguru.hu

Boldog Karácsonyt!

Békés, Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! Jó készülődést, sütés-főzést, estére pedig nyugodt hangulatú meghitt ajándékozást kívánok!

A kép forrása: www.picasaweb.google.com

VKF XXI. - Isler

A Piszke által meghirdetett, irodalmi mű ihlette VKF-re I. Ferenc József császár kedvenc süteményét készítettem el.
Az időutazásra pedig Molnár Ferenc Egy pesti leány története című kisregénye inspirált. A mű a századelőn játszódik Budapesten. Egy középosztálybeli család - és leginkább annak eladósorban lévő lánya - történetén keresztül betekintést nyerhetünk ebbe a korba: a zsúrok, a hölgyek, az urak, a kaszinók világába.
Ez a kor és ezek az életképek ihlették ezt a süteményt, mely a korabeli cukrászdákba repít vissza képzeletben.

Hozzávalók (kb. 16 darabhoz):
A tésztához:
20 dkg liszt
15 dkg őrölt mandula vagy dió
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
csipetnyi só

A nyújtáshoz:
finomliszt

A töltéshez:
10 dkg ribiszkelekvár (én erdei vegyes gyümölcs lekvárt használtam)

A bevonathoz:
20 dkg étcsokoládé
6 dkg vaj

A díszítéshez:
kókuszreszelék, esetleg dió vagy mandula

A tésztához a lisztet az őrölt dióval összekevertem, majd a puha vajjal, a porcukorral és a sóval gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Letakarva 1 órára a hűtőbe raktam (még jobb, ha egy éjszakát pihen).
Sütéskor enyhén belisztezett gyúrólapon kb. 4 milliméter vastagságúra nyújtottam, majd egy 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, és előmelegített sütőben 190 fokon 12-15 percig sütöttem.
A tésztakorongok felét lekvárral megkentem, majd a maradék tésztát ráraktam (2-2 tésztakorongot fogtam össze így lekvárral), kissé le is nyomkodtam.
A bevonathoz a csokoládét a vajjal vízgőz fölött megolvasztottam, kb. 1 dl vízzel higítottam és a sütőrácsra helyezett süteményekre kanalaztam. Tetejüket kókuszreszelékkel és dióval díszítettem.
Az elkészült islereket végül a hűtőbe raktam dermedni.

(Megj.1.: Az eredeti receptben nem csak lekvárral, hanem csokikrémmel és lekvárral ragasztják össze a tésztakorongokat. A csokikrém szerintem elhagyható, elegendő a tésztákat a fent leírtak szerint lekvárral összefogni.
Megj.2.: Ez az isler a legfinomabb, amit valaha kóstoltam. Cukrászok által elkészítve ehhez nagyon hasonló isler a Szamos cukrászdákban ízlelhető meg.)

Forrás: Hagyományos és mai magyar konyha magazin 2000. dec.

Zöldborsós-sonkás lepény

"Már megint lepény!" - kiálthatnának fel rendszeres olvasóim. Talán kicsit túlzásba viszem a lepény sütést, de ez a végtelenül variálható étel annyira finom és praktikus, hogy nem tudok vele betelni.

Jellemző, hogy legfrissebb szerzeményű szakácskönyvemből is egy lepényt próbáltam ki először! Tésztaként a recept készen kapható omlós tésztát ajánl, de én házilag készítettem az alapot.

Hozzávalók:
A vajastésztához:
1 csipet só
175 g liszt (én teljes kiőrlésű lisztet használtam)
85 g kemény vaj vagy margarin, kis kockákra vágva
1 db tojás
2-3 kávéskanál hideg víz

A töltelékhez:
250 g mélyhűtött zöldborsó, felengedve
4 tojás
200 ml tejszín
85 g cheddar sajt, reszelve
85 g vastag sonkaszelet, hasábokra vágva

A tésztához a lisztet és a sót egy tálba szitáltam és hozzá morzsoltam a vajat. Amikor a keverék már finomra darált kenyérmorzsához hasonlított, a liszt közepében kialakított mélyedésbe beleütöttem a tojást és hozzáadtam 2 kávéskanál vizet. Késsel elkevertem, majd kemény tésztává gyúrtam. A kész tésztát folpackba csomagolva felhasználásig (kb. 20 perc erejéig) a hűtőbe raktam. (Ha nem használjuk fel azonnal, legfeljebb 2 napig a hűtőben eláll). A hűtőből kivéve a tésztát a folpack lapon kerekre nyújtottam, majd egy 23 cm átmérőjű formát kibéleltem vele. A sütőt előmelegítettem 200 fokra.

A töltelékhez egy tálban összekevertem a tojásokat a tejszínnel. Hozzákevertem a zöldborsót, a sajtot és a sonkát is, majd sóztam, borsoztam.

Az elkészült tölteléket a tésztába öntöttem és 200 fokon 1 óráig sütöttem.

A tészta forrása: Ízek a világból - Egytálételek (Reader's Digest Válogatás)

A töltelék forrása: BBC Good Food Magazin - 101 olcsó étel

Zöldségtorta

Ma volt az első hideg téli nap. Már napközben tudtam, hogy este ezt a lepényt fogom megsütni. És mikor a sötétben hazafelé tartva szembe fújt a szél, eszembe jutott, milyen jó lesz majd otthon bekapcsolni a sütőt és elkészíteni ezt a lepényt. Mert a sütés és hangulata (ilyen is van neki!) hozzátartozik a télhez, elválaszthatatlan párost alkotnak.
Akármennyire is nem szeretem ezt az évszakot, ha nem lenne, biztosan hiányozna. Mert minden évszaknak megvan a maga szépsége és hangulata. Feledkezzünk bele a télbe!

Hozzávalók:
A vajastésztához:
1 csipet só
175 g liszt (én teljes kiőrlésű lisztet használtam)
85 g kemény vaj vagy margarin, kis kockákra vágva
1 db tojás
2-3 kávéskanál hideg víz

A töltelékhez:
1 púpozott evőkanál liszt
3 dkg vaj
3 dl tej
1 púpozott evőkanál magos mustár
30 dkg friss vagy 20 dkg fagyasztott brokkoli
só
20 dkg koktélparadicsom
15-16 dkg márványsajt
3 tojás

A tésztához a lisztet és a sót egy tálba szitáltam és hozzá morzsoltam a vajat. Amikor a keverék már finomra darált kenyérmorzsához hasonlított, a liszt közepében kialakított mélyedésbe beleütöttem a tojást és hozzáadtam 2 kávéskanál vizet. Késsel elkevertem, majd kemény tésztává gyúrtam. A kész tésztát folpackba csomagolva felhasználásig (kb. 20 perc erejéig) a hűtőbe raktam. (Ha nem használjuk fel azonnal, legfeljebb 2 napig a hűtőben eláll). A hűtőből kivéve a tésztát a folpack lapon kerekre nyújtottam, majd egy 23 cm átmérőjű formát kibéleltem vele. A sütőt előmelegítettem 190 fokra.
A töltelékhez a lisztet a vajon megfuttattam, majd a tejet ráöntöttem. Kevergetve néhány percig forraltam, ezalatt jól besűrüsödött. A tűzről lehúzva a mustárral ízesítettem.
A brokkolit megmostam, fás szárát levágtam, rózsáit apró darabokra szedtem és vékonyan felszeleteltem. Gőz fölött puhára pároltam. (Aki jobban szereti, enyhén sós vízben is megfőzheti.)
A félbevágott koktélparadicsomokat, a puha brokkolit és a 2 centis kockákra vágott sajtot a tésztalapra helyeztem. A mustáros mártást a tojásokkal összekevertem és a zöldséges tortára öntöttem.
190 fokon kb. 1 óráig sütöttem. Akkor jó, ha a teteje aranysárgára sül és a töltelék megkocsonyásodik.

A tészta forrása: Ízek a világból - Egytálételek (Reader's Digest Válogatás)
A töltelék forrása: Hagyományos és mai magyar konyha magazin 1999. szept.

Mióta főzöl és miért? (körkérdés)

Doctor Peppertől érkezett hozzám a kérdés és örömmel válaszolok rá.
Körülbelül 10 éve sütök-főzök kisebb-nagyobb intenzitással. Nálam a főzés leginkább alkotást jelent, így inspiráció és kedv kell hozzá. A rohanó hétköznapokon a lehető legegyszerűbbre fogom a konyhai tevékenységet, de mikor van időm és kedvem főzni, akkor mindig valami újat és lehetőleg valami különlegeset keresek.

Anyukámat minden nap láttam főzni, a konyha soha nem volt idegen terep számomra. Mindig is szerettem enni, már kisgyerekként is én voltam a leghurkásabb a testvéreim közül. A nokedli becenevet is megkaptam nagypapámtól.

A konyha igazi birtokbavételére önállósodásommal került sor. Kialakíthattam a magam kis világát, már a saját konyhámban sültek a sütemények, a lepények, főttek a levesek…
A gasztronómia szeretetét a média főzőműsorai és a kívánatos ételekkel teli szakácskönyvek is elősegítették. Nagy lökést adtak ezek nekem, hogy amit látok, valósítsam meg.
Mára hobbimként tekintek a gasztronómiára.
Mielőtt megírtam volna ezt a bejegyzést, elolvastam Doctor Pepper gondolatait és örömmel láttam, hogy többek között azért szeret ő is főzni, mert szereti látni azt, ahogy a hozzávalók egy étellé állnak össze. Egyetértek. És ha a sikerélmény még látvánnyal, íz élménnyel és a többiek dicséretével is párosul, akkor ez nálam már kimeríti a „miért” kérdéskörét.

A kérdést továbbgurítom Lilahangyának.

Az első kép forrása: www.picasaweb.google.com

Pulykarizottó

Édesanyám nem szokott rizottót főzni. Valószínűleg, mert a család férfi tagjai nem szeretik. Igaz, ezt a variációt még nem kóstolták. A zöldséges rizs sztereotípiája után ez a rizottó pozitív csalódást okoz mindenkinek. A pulykamellfilé a májjal, egy kis zöldborsóval és gombával... paradicsomos mártással és sajttal...Lehet ezt nem szeretni?

Hozzávalók (6 adaghoz):
40 dkg rizs (én most barna rizst használtam)
8 dkg vaj vagy 8 evőkanál olaj
só
20 dkg zöldborsó (fagyasztott is lehet)
1 vöröshagyma
40 dkg pulykamellfilé
30 dkg pulykamáj (én csirkemájjal helyettesítettem)
20 dkg csiperkegomba
1 mokkáskanál őrölt fekete bors
1 kiskanál majoránna
1 csokor petrezselyem
12 dkg reszelt sajt

A rizst átválogattam, átmostam, majd a fele olajon kevergetve megpirítottam. Kétszeres mennyiségű forró vizet öntöttem rá, 1 kiskanál sóval ízesítettem és a fagyasztott borsót belekevertem. Lefedve addig főztem, míg el nem főtte a levét, majd a lángot elzárva még kb. negyed órát puhult a fedő alatt.
A hagymát megtisztítottam és finomra aprítottam. A pulykamellet és a májat 1,5 centis kockákra vágtam. A gombát megmostam, majd cikkekre daraboltam.
A hagymát a maradék olajon nagy lábasban 2-3 perc alatt megfonnyasztottam. A húst rádobtam, 2 percig pirítottam. Ez után következett a máj, majd a gomba. 6-7 percig együtt pirítottam őket, aztán 1 kiskanál sóval ízesítettem, megborsoztam, a majorannával és az apróra vágott petrezselyemmel fűszereztem. Nagy lángon, még kb. 2 percig pirítottam. Zsírjára kellett volna sülnie, de mivel az enyém túl sok levet eresztett, így a levét leöntöttem.
A tűzről levéve először a fele sajtot, majd a puha borsós rizst is belekevertem. A maradék sajttal megszórtam és paradicsomos mártással tálaltam.

Forrás: Hargitai György: Az én alapszakácskönyvem

Sajtos brokkolikrémleves

Nem szoktam zacskós levest enni. Nem szeretem őket, többségüknek olyan sós egyeníze van. Nem is beszélve a többi rossz tulajdonságukról.
Persze egyszer-egyszer én is eszek "műételeket" és egy ilyen alkalommal próbáltam ki a zacskós brokkolikrémlevest. Meg kell mondjam, pozitívan csalódtam, mert nagyon finom volt (legalábbis nekem nagyon ízlett). Pár hónapra rá egy reklám recept mintakártyán találkoztam újra a brokkolikrémleves receptjével. Kipróbáltam. Egyszerű, finom leves kerekedett belőle.

Hozzávalók (4 adaghoz):
50 dkg brokkoli
30 dkg burgonya
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
1 húsleveskocka
2 dl tejszín
só, őrölt bors
15 dkg cheddar vagy gouda sajt

A brokkolit rózsáira szedtem és megmostam. A burgonyát meghámoztam, megmostam és apró kockákra vágtam. A hagymát meghámoztam, felaprítottam. A fokhagymát megpucoltam, lereszeltem.
A hagymát és a fokhagymát az olajban üvegesre pároltam. A brokkolit és a burgonyát hozzáadtam és a tűzön rövid ideig kevergettem.
Fél liter vízzel felöntöttem, a leveskockát belemorzsoltam, a tejszínt hozzáöntöttem és lefedve kb. 15 percig főztem, amíg a brokkoli és a burgonya meg nem puhult.
A sajtot durvára reszeltem. Amikor a krumpli és a brokkoli is megpuhult, a levest mixerrel pépesítettem, majd sóztam, borsoztam. 10 dkg sajtot a meleg leveshez adtam, majd ahogy elkezdett olvadni, bele is kevertem. Mivel a leves egy kicsit sűrűbb lett, mint ahogy én szeretem, egy kevés tejjel higítottam, majd a maradék sajttal megszórva tálaltam.

VKF XVIII. - Túrófagyi piros öntettel

A VKF XVIII. fordulójára Ízbolygó meghirdette a túró-hadműveletet, mely során a kötények felkötése és különleges túrós ételek készítése volt a feladat.
Nem is gondolná az ember, hányféle ételben/ételhez használunk túrót! De nekem valahogy mégis leginkább az édességekhez köthető ez a hozzávaló. Először úgy gondoltam, hogy gyümölcsös túrótortát készítek, de aztán ráakadtam az alábbi receptre Stahl Judit egyik szakácskönyvében, és ez lett a befutó. Mutatós és üdítő nyári nyalánkság.

Hozzávalók (8 adaghoz):
A fagyihoz:
10 dkg méz
10 dkg porcukor
1 és fél deci víz
1 evőkanál vaníliaaroma (én ezt a porcukorhoz adott 1 zacskó vaníliás cukorral helyettesítettem)
2 citrom
25 dkg félzsíros túró
30 dkg joghurt

Az öntethez:
1 csomag felengedett, 30 dekás mélyhűtött erdei gyümölcs
5 dkg porcukor
fél citrom
3-4 evőkanál víz

Díszítéshez mandulaforgács használható (saját ötlet, a recept nem írja)

A mézet, a porcukrot és a vaníliás cukrot egy kis lábosba tettem, hozzáöntöttem a vizet, és gyengéd lángon kevergetve felmelegítettem. Amikor a méz és a cukor feloldódott, levettem a tűzről. Hozzáadtam a megmosott citromok héját és az egyiknek a levét. (Aki vaníliaaromát használ, azt itt tegye bele.) Megvártam, amíg kihűlt ez a szirup és kb. 2 órára a hűtőbe tettem (jó hidegre kell hűteni).
A 2 óra leteltével turmixgépbe raktam a túrót, a joghurtot és a kihűtött szirupot, majd simára turmixoltam. Az elkészült masszát egy 20x30 centis aránylag lapos műanyag dobozba öntöttem és a mélyhűtőbe raktam.
Másfél óra elteltével a dermedésnek indult fagyit villával alaposan átkapargattam, átkevergettem, hogy a kialakulóban lévő jégkristályokat összetörjem. Ezután visszatettem a fagyit és ezt a műveletet még négyszer megismételtem félórás időközökben. Az utolsó átkeverés után a fagyit végleges helyére, egy kisebb műanyag dobozba költöztettem és tálalásig a mélyhűtőbe raktam.
A piros öntet elkészítéséhez a turmixgépbe szórtam a teljesen felolvadt erdei gyümölcskeveréket és a porcukrot. Ráreszeltem a megmosott fél citrom héját, hozzáadtam a fél citrom levét és 4 evőkanál vizet, majd az egészet összeturmixoltam.
A fagyit tálalás előtt 15-20 perccel elővettem a fagyasztóból, hogy egy kicsit felengedjen. A gombócok tetejére csurgattam a gyümölcs öntetet és díszítésként megszórtam még mandulával is.

Forrás: Stahl Judit: Büntetlen örömök