Körülbelül 10 éve sütök-főzök kisebb-nagyobb intenzitással. Nálam a főzés leginkább alkotást jelent, így inspiráció és kedv kell hozzá. A rohanó hétköznapokon a lehető legegyszerűbbre fogom a konyhai tevékenységet, de mikor van időm és kedvem főzni, akkor mindig valami újat és lehetőleg valami különlegeset keresek.
Anyukámat minden nap láttam főzni, a konyha soha nem volt idegen terep számomra. Mindig is szerettem enni, már kisgyerekként is én voltam a leghurkásabb a testvéreim közül. A nokedli becenevet is megkaptam nagypapámtól.
A konyha igazi birtokbavételére önállósodásommal került sor. Kialakíthattam a magam kis világát, már a saját konyhámban sültek a sütemények, a lepények, főttek a levesek…
A gasztronómia szeretetét a média főzőműsorai és a kívánatos ételekkel teli szakácskönyvek is elősegítették. Nagy lökést adtak ezek nekem, hogy amit látok, valósítsam meg.
Mára hobbimként tekintek a gasztronómiára.
Mielőtt megírtam volna ezt a bejegyzést, elolvastam Doctor Pepper gondolatait és örömmel láttam, hogy többek között azért szeret ő is főzni, mert szereti látni azt, ahogy a hozzávalók egy étellé állnak össze. Egyetértek. És ha a sikerélmény még látvánnyal, íz élménnyel és a többiek dicséretével is párosul, akkor ez nálam már kimeríti a „miért” kérdéskörét.
A kérdést továbbgurítom Lilahangyának.
Az első kép forrása: www.picasaweb.google.com
1 megjegyzés:
Köszönöm a választ!:) Aranyos a kép!
Megjegyzés küldése