Zöldségtorta

Ma volt az első hideg téli nap. Már napközben tudtam, hogy este ezt a lepényt fogom megsütni. És mikor a sötétben hazafelé tartva szembe fújt a szél, eszembe jutott, milyen jó lesz majd otthon bekapcsolni a sütőt és elkészíteni ezt a lepényt. Mert a sütés és hangulata (ilyen is van neki!) hozzátartozik a télhez, elválaszthatatlan párost alkotnak.
Akármennyire is nem szeretem ezt az évszakot, ha nem lenne, biztosan hiányozna. Mert minden évszaknak megvan a maga szépsége és hangulata. Feledkezzünk bele a télbe!

Hozzávalók:
A vajastésztához:
1 csipet só
175 g liszt (én teljes kiőrlésű lisztet használtam)
85 g kemény vaj vagy margarin, kis kockákra vágva
1 db tojás
2-3 kávéskanál hideg víz

A töltelékhez:
1 púpozott evőkanál liszt
3 dkg vaj
3 dl tej
1 púpozott evőkanál magos mustár
30 dkg friss vagy 20 dkg fagyasztott brokkoli
só
20 dkg koktélparadicsom
15-16 dkg márványsajt
3 tojás

A tésztához a lisztet és a sót egy tálba szitáltam és hozzá morzsoltam a vajat. Amikor a keverék már finomra darált kenyérmorzsához hasonlított, a liszt közepében kialakított mélyedésbe beleütöttem a tojást és hozzáadtam 2 kávéskanál vizet. Késsel elkevertem, majd kemény tésztává gyúrtam. A kész tésztát folpackba csomagolva felhasználásig (kb. 20 perc erejéig) a hűtőbe raktam. (Ha nem használjuk fel azonnal, legfeljebb 2 napig a hűtőben eláll). A hűtőből kivéve a tésztát a folpack lapon kerekre nyújtottam, majd egy 23 cm átmérőjű formát kibéleltem vele. A sütőt előmelegítettem 190 fokra.
A töltelékhez a lisztet a vajon megfuttattam, majd a tejet ráöntöttem. Kevergetve néhány percig forraltam, ezalatt jól besűrüsödött. A tűzről lehúzva a mustárral ízesítettem.
A brokkolit megmostam, fás szárát levágtam, rózsáit apró darabokra szedtem és vékonyan felszeleteltem. Gőz fölött puhára pároltam. (Aki jobban szereti, enyhén sós vízben is megfőzheti.)
A félbevágott koktélparadicsomokat, a puha brokkolit és a 2 centis kockákra vágott sajtot a tésztalapra helyeztem. A mustáros mártást a tojásokkal összekevertem és a zöldséges tortára öntöttem.
190 fokon kb. 1 óráig sütöttem. Akkor jó, ha a teteje aranysárgára sül és a töltelék megkocsonyásodik.

A tészta forrása: Ízek a világból - Egytálételek (Reader's Digest Válogatás)
A töltelék forrása: Hagyományos és mai magyar konyha magazin 1999. szept.

Mióta főzöl és miért? (körkérdés)

Doctor Peppertől érkezett hozzám a kérdés és örömmel válaszolok rá.
Körülbelül 10 éve sütök-főzök kisebb-nagyobb intenzitással. Nálam a főzés leginkább alkotást jelent, így inspiráció és kedv kell hozzá. A rohanó hétköznapokon a lehető legegyszerűbbre fogom a konyhai tevékenységet, de mikor van időm és kedvem főzni, akkor mindig valami újat és lehetőleg valami különlegeset keresek.

Anyukámat minden nap láttam főzni, a konyha soha nem volt idegen terep számomra. Mindig is szerettem enni, már kisgyerekként is én voltam a leghurkásabb a testvéreim közül. A nokedli becenevet is megkaptam nagypapámtól.

A konyha igazi birtokbavételére önállósodásommal került sor. Kialakíthattam a magam kis világát, már a saját konyhámban sültek a sütemények, a lepények, főttek a levesek…
A gasztronómia szeretetét a média főzőműsorai és a kívánatos ételekkel teli szakácskönyvek is elősegítették. Nagy lökést adtak ezek nekem, hogy amit látok, valósítsam meg.
Mára hobbimként tekintek a gasztronómiára.
Mielőtt megírtam volna ezt a bejegyzést, elolvastam Doctor Pepper gondolatait és örömmel láttam, hogy többek között azért szeret ő is főzni, mert szereti látni azt, ahogy a hozzávalók egy étellé állnak össze. Egyetértek. És ha a sikerélmény még látvánnyal, íz élménnyel és a többiek dicséretével is párosul, akkor ez nálam már kimeríti a „miért” kérdéskörét.

A kérdést továbbgurítom Lilahangyának.

Az első kép forrása: www.picasaweb.google.com